Az élet egy rajz radírgumi nélkül.

Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább...

Tervezd meg a jövôdet, de csak ceruzával.

(Jon Bon Jovi)

 

Életünk boldogsága parányi töredékekbôl áll össze - az apró, elfeledett csókokból és mosolyokból, egy kedves pillantásból, avagy egy szívbôl jövô jókívánságból.

(Samuel Taylor Coleridge)

"Hagyod, hogy az emberek azt mondják Neked, hogy Te nem érsz semmit.
Most mondok valamit, amit amúgy is tudsz. A világ nem csak napfény és
szivárvány! Ez egy kegyetlen, undok hely! És bármilyen tökös srác vagy
térdre kényszerítenek, ha hagyod, és soha nem engednek felállni. Senki
nem tud olyan nagyot ütni mint az élet, de nem az számít mekkorát ütsz,
hanem hogy mennyi ütést állsz ki mikor talpon kell maradni. Bírni kell
a pofont és muszáj menni tovább, csak így lehet győzni. Ha tudod, hogy
mit érsz, menj és küzdj meg azért, ami jár és közben viseld el a
pofonokat. Ne mutogass másra, ne mond, hogy nem te vagy a hibás, hanem
ö vagy ö vagy akárki, ez gyáva duma és Te nem vagy gyáva, Te jobb vagy annál."

 

Az élet olyan, mint a rajzolás: néha gyorsan és határozottan kell cselekednünk, a dolgokat erélyesen kézbe vennünk, és arról gondoskodnunk, hogy a nagy vonalak villámgyorsan előttünk álljanak. Semmiféle lagymatagságnak, kételkedésnek itt nincs helye, a kéz nem remeghet, a szem nem pisloghat ide-oda, hanem egyedül csak arra irányulhat a tekintet, ami előttünk van.

Vincent Van Gogh

 

"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz...
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes."

(Veronica A. Shoffstall - Útravaló)

A tragédiák hozzátartoznak az élethez. Tragédia? És akkor mi van? Hagyjuk abba? Dobjuk be a törölközőt? Hát nem! Ha úgy érzed, hogy kész, a szíved megszakad, akkor is harcolnod kell, de állatira, hogy érezd, életben vagy. Szenvedsz, fáj, hát ilyen az élet. Összezavarodtál és félsz? Helyes. Legalább valami mindig eszedbe juttatja, hogy valahol a jövőben vár rád valami jó, amiért érdemes harcolni.

" Az apró kérész mindössze egyetlen napig él. Egyetlen napig.....
Mégsem sajnáljuk érte, hiszen ezen a napon csak annak él, amit szeret. Szárnyra kap, a szélre bízza magát, játszik, élvezi röpke élete minden pillanatát. Úgy él, mintha nem lenne másnap, hiszen számára nincs másnap.
Talán tanulhatnánk tőle.....
Képzeld csak el, ha úgy élnénk minden nap, ahogy ő éli egyetlen napját...
Micsoda élet lenne!"

"Olyan rengeteg szabály van ezen a világon, ezért kell még gyerekkorunkban megtanulni őket. Világosan megmondják nekünk, hogy ne beszéljünk csúnyán, hogy a vizsgákon tilos csalni, és hogy nem szép dolog hazudni a barátainknak, hogy olyan férfi után sóvárogni, aki nem a miénk, bűn, és az olyant megcsalni, aki a miénk, szintén. Szabályok közt cseperedünk fel, és felnőttként mégis megszegjük őket..."

Lehet, hogy szebb vagy, mint én. Lehet, hogy bölcsebb vagy,
mint én. Lehet, hogy jobb vagy és tehetségesebb meg minden.
De hé, szerinted ez engem hol érdekel?

Néha csődöt mondunk. Olyan vicces tud lenni az élet és nyomasztó; de ha nagyon akarod, megtalálod a reményt. Egy gyerek szavaiban, egy dal soraiban, vagy annak a szemében, akit szeretsz. És ha szerencsés vagy - úgy értem a földkerekség legszerencsésebb embere - abban, aki ugyanúgy szeret téged, mint te őt.

Egy nap egy kis pillangó látszott egy félig nyitott selyemgubóban.
Egy férfi ült és nézte a pillangót néhány óráig, ahogy küzdött, hogy testét kiszabadítsa a kis lyukon keresztül.
Aztán úgy tűnt, a folyamat teljesen megállt.
Úgy látszott, mindent megtett, amit tudott, és semmi többre nem képes.
A férfi eldöntötte, segít a pillangónak: fogott egy ollót és kinyitotta a selyemgubót.
A pillangó könnyen kijutott.
De a teste összeaszott volt, gyenge és a szárnyai összezsugorodtak.
A férfi tovább nézte, mert várta, hogy bármelyik pillanatban kinyílhatnak a szárnyak, megnőnek, kitárulnak és képesek lesznek elvinni a pillangó testét, szilárdak és erősek lesznek.
Semmi nem történt!
A pillangó az életét ebben a gyenge testben, összeaszott szárnyakkal töltötte.
Soha nem volt képes repülni.
Amit a férfi, az ő kedvességével és jóindulatával nem értett, hogy a szűk selyemgubó és a küzdelem a szűk nyíláson keresztül szükséges a pillangónak, ez a természetes útja, hogy a pillangó kiszabadítsa testét a selyemgubóból, szárnyaival képes legyen repülni.
Néha pontosan a nehézségekre van szükségünk az életben.
Ha hagyjuk az életünket akadálytalanul folyni, ez megbénít minket.
Nem leszünk erősek, amikor annak kell lennünk.
Nem fogunk tudni repülni.
Kértem Erőt... és kaptam nehézségeket, amelyek erősség tesznek.
Kértem Bölcsességet... és kaptam problémákat, hogy megoldjam őket.
Kértem Jómódot... és kaptam agyat és izmot, hogy dolgozzak.
Kértem bátorságot... és kaptam akadályokat, hogy legyőzzem azokat.
Kértem Szerelmet... és kaptam bajban lévő embereket, hogy segítsek.
Kértem Jóindulatot... és kaptam lehetőségeket.
Semmit nem kaptam meg, amit akartam... De mindent megkaptam, amire szükségem volt.
Éld az életet félelem nélkül, nézz szembe az akadályokkal, tudd, hogy képes vagy legyőzni őket.

Oldal: Ilyen az élet
A legjobb idézetek egy helyen - © 2008 - 2024 - budai-judit.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat