Szerelem és halál

Együtt jártak több mint egy éve
Boldogan sétáltak mindíg kéz a kézben.
Örültek egymásnak, mindíg együtt voltak,
Amiért a szülők eleinte szóltak.
De aztán ők is beletörődtek,
Mert nem tudták egymástól eltiltani őket.
Szerették egymást, mert tudták egymásról,
Hogy a szeretetet nem kapják meg soha senki mástól.
Elég volt nekik, mit egymástól kaptak.
Szerelmüknek határt soha nem szabtak.
Élvezték a száguldást a hosszú utakon,
Repültek egymás mellett külön motoron.
A két motoros útja soha el nem vált,
Bánatuk is, ha volt az úton tovább szált.
Nekik mit jelent leírni nem lehet.
Fekete bőrkesztyű, fekete szkafander,
Fekete bőrruha, nem egyszerű farmer.
Fekete csizmában, nyakukban kendővel,
Keltek versenyre a száguldó felhőkkel.
Elhagyott utakon oda-vissza cirkáltak,
Ott ketten voltak, egymásra vigyáztak.
Soha nem indultak egymás nélkül útnak,
Egyetlen kérése volt csak a fiúnak.
Féltette szerelmét, mert ő volt a mindene.
Röviden, tömören az egész élete.
Mint minden szerelmes ők is feleseltek,
De csak addig tartott aztán kibékültek.

S akkor az egy napon minden máshogy történt.
Nem tartották be a régi bevált törvényt.
A távozás előtt a búcsúzás elmaradt,
S minden egy álltok félreértés miatt.
Hosszú napokig nem látták egymást.
A szülők azt hitték, mindkettőnek van más.
De őket gyötörte egy titkos rejtelem,
Az egymás iránt érzett legforróbb szerelem.
Szinte hihetetlen hosszúsággal teltek a napok.
S még nem békültek ki a megsebzett motorosok.
Mindkettő bánkódott, mindkettő szenvedett.
Kínosa teltek a napok, az éjjelek.
Egyre csak azon törték fejüket:
A kibékülés útja vajon merre vezet?
S egy csillagtalan, borús éjszakán
Elhatározásra jutott a lány.
Belátta, hogy egyedül semmit sem ér az élete,
Szerelmétől bármikor bocsánatot kérhetett.
Fejében már megszilárdult a hihetetlen gondolat,
Nem is töprengett rajta oly sokat.
Hihetetlen gyorsasággal már be is öltözött,
Szájára szokás szerint fekete kendőt kötött.
Hosszú, barna haját felcsapotolta,
Hogy lány van a ruhában ki gondolta?
Eszébe se jutott, hogy megvárja a reggelt,
Felrakta fejére a fekete szkafandert.
Lement az udvarra, felült a motorra.
S ekkor jutott eszébe mi volt a kérése egykor a fiúnak.
Nála nélkül soha ne induljon útnak.
Keze ekkor rátalált egy féltve őrzött képre.
Érezte, ha nem indul el nyomban meghasad a szíve.
Hogy mi járt ekkor a fejében?
Örökre titok marad.
Szemében ekkor már könnyek égtek,
Megnézte még egyszer a féltve őrzött képet.
Aztán visszarakta a bőrkabát mögé,
A szíve fölé!
Végül motorján mindent megnézett,
Utóljára hagyta csak a féket.
Gázt adott, ugratott s' mire az országútra kiért
Már csak a motorjának és a száguldásnak élt.
Egész úton arra gondolt mi lesz ha majd odaér,
Több volt neki ez a szerelem mint koldúsnak a kenyér.
Eltűnődve motorozott, s azt sem figyelte,
Hogy órája a maximumra jár.
Az országút szélén nagy fák sorakoztak.
De szeme előtt mind összefolytak.
Régi jó barátok, jó öreg nyírfák.
Hisz ők ezt az utat jó párszor bejárták.
A száguldó motort egy fénysugár kisérte,
S egyre több csillag kiszaladt az égre.
Gondolatai már egyre messzebb jártak.
S a régi jó emlékek egyre jobban fájtak.
Nézte az utat, s azt sem vette észre,
Hogy odaért egy felbontott részhez.
Az utólsó pillanatban nagyot fékezett.
De a nagy sebességtől megállni nem lehet.
Az utólsó percekben az jár a fejében,
Hogy soha többé nem nézhet a fiú szemébe,
Soha nem ölelheti, nevét sem mondhatja,
Ezután már meg sem csókolhatja.
A halállal tusázva szeme könnybe lábadt.
Soha már nem ér oda, vége a száguldásnak.
A fájdalmat leküzdve csöndesen suttogott:
"Ne haragudj rám, amiért elmegyek,
  Igérem ezután is mindíg veled leszek
  S ne feledd, ugyan csak téged szeretlek!!!"
Ott feküdt az úton fekete ruhában
A vén fák árnyékában, a holdfény sugarában.

Pontosan egy éve ennek az éjszakának.
S a fiú eleget tett a becsületszavának.
Megfogadta, még ott zokogva,
Hogy életében már csak egyszer ül motorra.
Most ezen a napon újra felöltözött,
Szájára szokás szerint fekete kendőt kötött.
Elindult a motorhoz, a régi jó baráthoz.
De mintha a szívét kötötte volna a fejfához.
Aztán mégiscsak elindult, felült a motorra,
S a barátok követték mind sorba.
A széles országúton öt motor haladt.
A középsőnek a szíve épp, hogy meg nem szakadt.
Mindegyik feketét húzott magára.
Így emlékeztek a régi jó barátra.
A hegyi szerpentin után volt a tiszteletkör vége.
Az állandó útvonal régi szép emléke.
Hosszú hónapja még boldogok voltak,
A fiú arra gondolt mennyit motoroztak.
S íme most magányosan nem tud feldni.
Mindíg csak azt a lányt akarta szeretni.
De ő elment, itt hagyta most már nem érdekli
Csak egyetlen dolog utána menni.
Csillogó szemekkel a kormányt markolta
Csöppet sem figyelt a kijelölt útra.
S a hatalmas kanyart egyenesbe véve
Nagyot ugratott a tátongó mélységbe.
Ekkor már este volt, s a csillagok ragyogtak.
Lenn a mélyben a vén fák suttogtak.
Ott feküdt a fiú fekete ruhában,
A motor mellett a holdfény árnyékában!

Oldal: Szerelem és halál
A legjobb idézetek egy helyen - © 2008 - 2024 - budai-judit.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat