Az a másodperc, amikor igazán szeretünk,
életünk egyetlen valóságos pillanata.
A többi nem az.
A többi boldogtalan varázslat
Őrület.
Teli félelemmel és szomjúsággal.
Mi persze éppen fordítva gondoljuk.
Mi azt hisszük, hogy az a „valóság",
amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk.
Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset
Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás,
az aszfalt, a „senkihez sincs közöm" életérzése.
És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor.
Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek,
hogy „ Te el vagy varázsolva Öregem! Te megőrültél!"-
miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről
azt mondja: „Itt akarok maradni, mert mindig
ide vágyódtam! Itt akarok élni örökké!"
Amikor szeretjük egymást kijózanodunk.
Felébredünk.
Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk.
Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el,
amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket,
és elkezdünk egymásban, egymásért élni!"
Müller Péter: Szeretetkönyv